"rozsda-mentesíteni" 56-ot?
2008.10.19

Büszkén húzzuk ki magunkat, amikor nagyritkán a forradalomról szó esik Európa közéleti színpadain. Igen, mi magyarok ilyen, kissé nyughatatlan, harcias gyerekek voltunk mindig is. Mert mi százötven év alatt sem lettünk törökké! És ha olykor fejre is ejt minket a történelem forgószele, általában talpra esünk.

Egyrészt.

Másrészt ennek a kicsiny, de lelkes népnek a többsége mostanában épp' magasról tesz a dicső múltra. Különben is: '56 megítélése olyan ellentmondásos... - akkoriban legalább volt mindenkinek munkája, kenyere, biztonsága. Hát minek kellett akkor ugrálni? Persze, hogy a ruszkik odacsaptak! (Pontosabban: idecsaptak.)

A nép szava már csak ilyen.

A néptől eltérően én úgy tartom, az egyetlen jócselekedetünk a XX. század szennyes világtörténetében a forradalom volt. Tetszik vagy sem, Magyarország = csikós, Piroska, gulyás, 1956. Ezek hazánk brand-jei (védjegyei) az átlagművelt európai fejében. Nekünk nem Nokiánk, Eiffel tornyunk, Microsoftunk, vagy olajunk van.

Nekünk 1956-unk van.

Pontosabban: lehetne, ha látszana. Ha létezne egy hely, ahová el lehetne menni felidézni, újraélni, fejet hajtani. Egy hely, azaz egy épület előadásokkal, interaktív kiállításokkal, kávézóval, könyvesbolttal. Nem csak magyarul. És korszerűen, fiatalosan, dögösen. Mert '56 menő volt, de ezt meg is kell tudni mutatni.

Budapesten nincs ilyen emlékhely.

Tudom, tudom, ellentmondásos a megítélés. De így mindig is az marad. Mert a fiataloknak '56-ból csak az iskolai ünnepség jut - és az természeténél fogva maga a dögunalom, tehát ciki. Meg a töri óra, ami attól függ, milyen a tanár és hogy eljutnak-e egyáltalán a tananyagban '56-ig. És néhány tévébeszélgetés, ami megint ciki.

Pedig az ideális Forradalom Háza itt áll, a Corvin közben.

ismeretlen fotós felvétele

Mert elmélyülésre szerintem alkalmatlan.

Így marad a reménykedés a Corvin mozi épületében. A mozizók érdektelensége közepette '56 szereplői - tisztelőiként októberenként össze - összegyűlünk az épület előtt és - rossz esetben - végigvacogjuk a szónoklatokat. Majd bedobunk az első presszóban egy gyomorkeserűt.

Nincs a forradalomnak otthona Budapesten!

Ami engem illet, én baromira unom a nyavalygást, tehát nekilátok. Legalább itt, a virtuális térben felépítem a Forradalom Házát. Csak körül kell nézni: van itt forradalmi filmvetítő, forradalmárok arcképcsarnoka, forradalmi könyv, forradalmi vers, és még forradalmi ételsor is. Na, persze a publicisztika is forradalmi! És lesz majd még annyi minden. De ígérem: nem kell negyedévente "rozsda - mentesíteni".