1966-ban születtem Budapesten. Mivel otthon nem volt tévénk, ezért vizuális nevelődésemet képzőművészeti albumoknak valamint a National Geographic magazin fotóinak köszönhetem. És egy-egy szép használati tárgynak, amelyet szüleink háromévente hozhattak haza Nyugat-Európából, hátizsákos turistaként. No meg édesanyám iparművészeti munkái, apám Forrásháza és más épületei is hatottak rám. Mivel a rádióban akkoriban nem játszották, magnón hallgattam agyon a woodstock-i fesztivál és a Muzsikás zenéjét, vagy a Rádió archívumából kicsempészett Bevonulási indulót.

Családommal 2006. Karácsonyán

Szerencsés vagyok, mert középiskolába a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumába járhattam 1980 és 1984 között. A Debrecen közepén szigetként álló kétszáz éves klasszicista épület zárt, belső udvarába szinte semmilyen hang sem szűrődött be kintről, a városból, sőt, a madarak is ritka vendégek voltak arrafelé. Bezártságunkat nem rabságként éltük meg, ellenkezőleg: egy titkolózásra, elhallgatásra szocializált "szocialista" világ volt a falakon túl odakint, odabent pedig a szólásszabadság a maga fórumaival, az önképzőkörrel, a Kántus kórussal, a több száz éves hagyományokkal, a barátokkal.

Csaba testvérrel, a dévai ferencessel 2003-ban

Az érettségit követően színházban, illetve film és fotó közeli munkahelyeken töltöttem el másfél évet. Vizuális érdeklődésű fiatalemberként akkoriban találkoztam Andrej Tarkovszkij művészetével, aki aztán példaképemmé lett, majd tizenöt évvel később még egy filmes csatlakozott hozzá: Lars Von Trier. A főiskola előtt egy tüzéralakulat főállású fényképészeként - paradox módon - rengeteget fotóztam. A nyíregyházi Tanárképző Főiskola magyar-könyvtár szakán diplomáztam. Bár a könyvtár szakot nem szerettem, később mégis hasznot húztam belőle: precizitásra, rendszerben való gondolkodásra kényszerített. A kilencvenes évek második felében végeztem el a debreceni Kossuth Egyetem néprajz szakát.

Berényi Dénes akadémikussal 2002-ben

Könyvtárosi illetve tanári, középvezetői munkakörök után 1999-ben a határon túli magyarok oktatásának támogatása céljából létrehozott Apáczai Közalapítvány igazgatója lettem. Azóta 300 ezer kilométert utaztam a szomszédos országok magyarlakta területein, megismertem a magyar nyelvű oktatás fontosabb szereplőit, és megszerveztem 5 milliárd forint tisztességes kijuttatását a határon túlra. Tevékenységünk összegzéseként 2002-ben egy fotóalbumot készítettem a magyar iskola megálmodóiról. 2006-ban egy, az Akadémián rendezett konferencia keretében mutattam be a Magyariskola Programot, remélve, hogy egyszer majd lesz olyan magyar kormány, akinek a szórványban élő, beolvadó magyarok mentése deklarált céljává válik.

Ötvenhatosaimmal 2001-ben, egy kiállításomon

Budapesten élünk feleségemmel és fiammal, a munka melletti kevés szabadidőmben fotózok - interjúzok,  játékvasúttal játszom illetve honlapot frissítek és kitartóan próbálok olvasni.

• Vissza a rólam oldalra !