Obersovszky Gyula

1927. január 1-én Pécsett született. A forradalom alatt létrehozta az Igazság című újságot, annak főszerkesztője volt, a forradalom leverése után bujkált, szamizdatokat készített. Ezért 1956 decemberében letartóztatták, első fokon három év börtönre, másodfokon halálra ítélték. 30 napot töltött a halálos zárkában. Az Elnöki Tanács kegyelemből ítéletét életfogytiglani börtönbüntetésre változtatta. 1963-ban szabadult, később újságíróként tevékenykedett. 2001. március 14-én elhunyt.

A Kossuth térről mentem a Kossuth Nyomdához. Mert ahol nyomda va,n ott történnie kell valaminek vagy történhet valami! Mintha tudták volna, hogy megyek! Álltak a nyomdagépek, mert nem volt szakember, aki szöveget mondjon, aki a tizenkét pontot bemondja. Bejutottam a szedőterembe, és a legelső röplapok egyike ez volt hogy: "Mit kíván a magyar nemzet?" A szedőgépbe mondtam be a szöveget.

Aztán másnap is kiváltam a tömegből, mert beugrott az isteni szikra. Ahol ekkora tömeg van és ekkora találkozás igazság - tisztesség és a nép között, ott van a helye a sajtónak! Hiszen mit ér mindez, ha nincs szívéből fogant sajtója?! Bevágódtam a New York palotába * és percek alatt megírtam az akkori vezércikkemet. Átmentem a nyomdába a második emeleti csapóajtón, összeszedtem a szemétből ilyen tíz cicerós ólombetűket, amiből csodák - csodája, pontosan az jött ki, hogy IGAZSÁG - semmi más. A legalapvetőbb, ami ennek a népnek a kívánsága volt. És ez a lap lett az egész szocialista világrendszer első szabad, független orgánuma. Nekem is van egy példányom - amit harmincnégy évig, egy konyha asztal lábába fúrt lukban, egy mérnök házaspár rejtegetett. A két kislányuk évtizedekig ezen az asztalon evett. És nem is tudtak róla. (...)

Az orosz bejövetel után agyoncsapták a lapot. Már a címében sértette őket. Nem tudtam belenyugodni. Miután minden - minden bedöglött, egyszerűen nem lehetett tenni semmit, csak ha beállsz a csahosok, a láncos kutyák táborába, amit akkor már utáltam tiszta szívből, akkor csináltam meg a szamizdat ősét, az ÉLÜNK-et. Ez egy nagyon sanyarú körülmények között szerkesztett illegális lap volt. Olyan ereje volt, hogy megszerveztük általa a néma tüntetést és a nőtüntetést. December 6-án, Mikuláskor, éjfél után hazamentem, mert már régen nem láttam a gyermekeimet. Akkor kaptak el. (...)

Az akasztófa egy olyan élménye az embernek, amiért csak hálát adhat minden elképzelhető istennek. Nagy kiválasztottság, nagy kegye a sorsnak, hogy ilyet megélhettem! Nem mondom, nem kellemes, mikor nem tudod, érted jönnek-e s hallod, verik az éket a bitó alá hajnalban, és így ébredsz hónapokon keresztül. Amikor az ítéletem levették életfogytiglani börtönbe, néztek a smasszerok, mert nagyon örültünk - hát ilyen relatív a boldogság!        

Nagy Imre ** is igazán nagy emberré a halálával vált. És ezt a magam vonatkozásában is el szoktam mondani. Akasztófa alá kerülni egy disznó, szemét, aljas időben, a világ legtermészetesebb dolga volt. Hát hová kerüljön?

* A "New York palota" az újságírók egyik központi helye, a földszinten kávéházzal, az emeleten és a környéken napilapok szerkesztőségeivel.
** Nagy Imre (1896-1958), a forradalom miniszterelnöke. Kommunista funkcionáriusként nagy utat járt be az 1945-ös évek belügyminiszteri posztjától a forradalom után bíróság elé idézett miniszterelnökig. A bíróság 1958-ban halálra ítélte, felakasztották.