56 villanás
2008.03.18.

A Tűzoltó utcai fegyveresek parancsnoka november 7-én a nemzeti zászló és a fekete gyászlobogó mellé a vörös zászlót is kitűzette a barikádra. Azt hitte, hogy a szovjetek respektálják a gesztust, s mivel ő hithű kommunistának vallotta magát - bár nem volt párttag - így baj nem eshet. Aztán november 17-én a Péterfy Sándor utcai kórházban tartóztatták le. Különös figurája volt a forradalomnak ez a 28 éves építésvezető. Bajtársai csak ezen a népdal-szerű, szinte mesebeli néven emlegették: az Angyal Pista.

2007. november 4-én láttam a tévében Sólyom András filmjét, amely a kihallgatási jegyzőkönyvek alapján készült dokumentum-játékfilm, és Angyal Pistának a letartóztatását követő hónapjairól szól. A szaggatott "cselekmény" tulajdonképpen a kihallgatások megfilmesítése, egyfajta tusakodás megidézése a vallató és a fogoly között. A rendőrtisztek televíziójukon nézik-hallgatják a hírhedt május elsejei Kádár beszédet, amely a filmben különös értelmet nyer a magát ártatlannak valló Angyal szavai mentén. Sajátos az nézői tudat is, amely a filmbéli Angyallal szemben az első perctől kezdve tudja, hogy a hőst 1958. decemberében felkötik. Az ember egyre dühösebb lesz Angyal kommunizmusának megátalkodott naivitásán, és már-már szimpátiát érez egyik-másik - a rendszerből talán - kiábrándult kihallgató tiszttel.

Egy másik azért, mert szerelmes lett egy korábban a felkelőkhöz csatlakozott szőke leányba és csak maga is felkelőnek állván remélhette, hogy elnyeri a kislány kegyeit. Megint más azért lett forradalmár, mert hivatásos katona volt, és egy tüntetésen megszólították a gyermekkora óta őt ismerő felkelők, hogy segítsen nekik lefegyverezni valakit. És volt fegyvert fogni kész baloldali is az utcai fegyveresek között, mint Angyal Pista. Szegény Angyal!

A halál nem oldoz fel senkit, de hitelesít. Tévedett, de férfiként halt meg. Nem kért kegyelmet.